4.rész

(Aphrodite szemszöge)

Miután Takonypóc kiviharzott a házból, Night-ék szerintem összebeszéltek, mert mindketten odamentek a gazdájukhoz, és leültek mellé. Ez magában nem volt gond, csak az ami utána következett! Fogták magukat és egyre közelebb toltak minket Hablattyal. A végén már majdnem összeért a kezünk, de rászóltam a sárkányomra, és elmentek mindketten. Az incidens után sűrű bocsánat kérésbe kezdtem amibe Hablaty is beszállt. Végül megállapodtunk, hogy a sárkányaink azt hiszik, hogy szerelmesek vagyunk de nem. Csak legbellül talán☺

-Szerintem forralnak valamit...-mondtam Hablatynak.

-Mire célzol?-kérdezte kíváncsian.

-Hát szerinted miért akartak mellénk ülni?-tettem csípőre a kezem.

-Azt hiszem, ezt egyszer már átrágtuk...-sóhajtott mintha enyhén rossz lenne a rövidtávú memóriám. Kedves Hablaty, a rövidtávú memóriám egészséges mint a makk. Megértést köszönöm.

-Nem, nem úgy gondoltam. Nem érted mire megy ki a játék?

-Nem?

-Szerintem azt akarják, hogy...-néztem körbe.-Hol vannak?-fordolódtam ijedten és idegesen.-Nem veszíthetem el! 

-Nyugi, megkeressük őket.-fogta meg Hablaty a vállam. Kedvesen rám mosolyogtam és elindultunk. Először az erdőt vettük célba. Már épphogy beértünk, beesteledett.

-Szerintem hagyjuk, majd holnap megkeressük őket...-mondta Hablaty.

-Te megvesztél?? Még a végén megsebesülnek és Fogatlan teljesen végtelen!!-ordibáltam rá idegesen, mert hát, féltettem őket.

-Jól van csak vicceltem.-nevetett fel Hablaty.

-Nem volt vicces.-mosolyodtam el halványan. Egy kis keresés után elértünk egy barlanghoz.
-Hurrá, egy barlang!-feleltem cinikusan. Körbe néztem és rájöttem, hogy fel fogom adni. Egy kérdés, válaszolás kötelező. Hogyan találsz meg két sötét Éjfúriát, egy ijesztő erdőben sötétedés után? Sehogy!!
-Nem fogjuk őket megtalálni...-rogytam le földre és éreztem, hogy legördül az első könny csepp. Hablaty odalépett mellém, és leguggolt.
-Figyelj...-kezdte. Szipogva megtöröltem az orrom és ránéztem könnyes szemekkel. Összehúzta a ruhája ujját a kézfejére és odatartotta szememhez.- Meg lesznek.-mosolygott miután letörölte a könnyeim.
-Remélem.-mosolyogtam rá vissza kicsit még könnyes szemmel. Aztán azon vettük észre magunkat, hogy már megint szemezünk ☺ egyre gyakrabban ☺ Aztán elkezdett esni az eső.
-Gyere menjünk be, még a végén elázunk.-mosolygott és felsegített. Felálltunk és besétáltunk a barlangba. Hát, addigra úgy szakadt, hogy mire bebotorkáltunk , már egy merő víz lettünk. A kezeimmel próbáltam melegíteni magam, de nem igazán sikerült. Beérve kicsavartam a hajam és Hablatyra néztem aki szintén vizes volt.
-Most várunk?-kérdeztem.
-Mást nem tehetünk.-húzta el a száját. Aztán felkaptuk a fejünket, mert egy villám csapott barlang szájába és beomlott.
-Ne!-rohantam oda. -Neee!!-ütögettem a kőhalmazt. A szívem annyira erősen vert, mint még soha.- Ki kell mennem!!-ütöttem tovább. Közben oldalra fordultam és lassan lecsúsztam a talajig. Hablaty szomorúan nézett majd odajött és letérdelt elém.-Nem fogjuk soha megtalálni őket...-mondta halkan és most már végleg elárasztott a sírás.
-De meglesznek.-biztatott kevés magabiztossággal Hablaty.
-Hogyan? Sose jutunk ki innen. És úgy látszik, nem bírom a bezártságot.-mondtam meglepetten.- Gratulálok, Aph. Kellett neked így születned!-haragudtam meg magamra és "dobtam" egy hátast és idegesen felnéztem a barlang plafonjára. Épp' Hablaty előtt feküdtem, aki érdeklődve nézett rám. Idegesen felraktam a lábaimat a beomlott falra. Aztán egy idő után meguntam és felálltam. Sétáltam magyarázva magamnak egy kört majd visszaültem. Aztán ezt ismételgettem. Végül Hablaty elkezdett a porba firkálni. Vagy rajzolt vagy tervet forralt. Aztán egyszer miután már elfáradtam a járkálásban, leültem Habi mellé.
-Nekem végem van...-jelentettem ki.
-Nekem mondod?-kérdezte fel sem nézve.
-Elegem van mindenből!-álltam fel idegesen mire Hablaty is felfigyelt.-Elegem van, hogy itt ülünk és az utolsó Éjfúria pár kint bóklászik!És elegem van...-mondtam, és mondtam és mondtam. Közben hadonásztam a kezeimmel össze-vissza. Végül már egy helyben voltak a kezeim ökölbe szorítva.- Elegem van ebből a hülye barlangból is!!!-kiáltottam és egy nagyot lódítva a kezemen, tűz lövelt ki a tenyeremből.Mindketten nagyot néztünk az sarokban lobogó tűzre. Gyorsan a szám elé kaptam a kezem, Hablaty pedig pislogás nélkül nézte a tüzet.
-Uram Thor.-ennyi csúszott ki a számon, és még mindig lefagyva néztük a túlélésünk zálogát.-Uram Thor!!-kiáltottam hosszú idő után a tenyereimre. Hablaty felállt és odaállt mellém.
-Nee!!! Nem akarlak megsérteni.-húztam magamhoz a kezeimet.
-Nem fogsz, ígérem.-mosolygott. Kinyújtottam a kezeimet és Habit figyeltem.
-Gondolj egy tűzből készült virágra.-fogta meg a kézfejeimet. Lenéztem a tenyereimre és erősen koncentrálva elképzeltem magam előtt ahogyan a kezemen van az bizonyos tűzvirág.
Becsuktam a szemem, és erősen koncentráltam. Végül arra kaptam fel a fejem, hogy Hablaty nevet. Félve kinyitottam először az egyik szemem, majd a másikat. Uram Thor!!! Varázsoltam!! A tenyeremben van egy tűzből alkotott virág!! Én is elnevetettem magam, majd egymásra nézve még jobban nevettünk. Aztán fellöveltem a kezeimet, amitől "tűzesőt" varázsoltam. Boldogan körbe fordultam, láttam ahogyan a fiúnak is nagyon tetszik. Aztán meghallottunk egy sárkány hangot.
-Ez milyen sárkány volt?-kérdeztem félve.
-Szerintem ölvész.-mondta rosszat sejtve.