(külső szemszög)
Reggel mindketten szinte egyszerre keltek fel.
-Jó reggelt!-köszönt neki Aphrodite.
-Reggelt, szöszi!-nyújtózkodott Hablaty.
-Tudod mire jöttem rá?-kérdezte álmos fejjel a lány.
-Na?
-Arra, hogy te jó hatással vagy rám.-mosolygott rá csukott szemmel. Erre a fiú is elmosolyodott.
-Hogy van a sebed?-kérdezte
-Nem tudom.-felelte majd megnézte. -Ssssz...-húzta el a száját.
-Na?
-Nem sokkal jobban. szerintem semmit se gyógyult, pedig Gothi bekente valami trutyival.
-Jobban lesz, csak idő kérdése.-aztán mindketten az ajtó felé néztek.
-Havazik!-pattant fel a lány. Hablaty mosolyogva nézte ahogyan oda fut és csodálja a fehér, hulló hópihéket.
-Na végre!-kelt fel végre Hablaty is.
-Miért?
-Azért mert mindjárt vége a télnek és még csak most havazik.
-Óh...
-Jut eszembe. Hamarosan itt a farsang.
-Az mi?
-az egy olyan "buli" ahol beöltözünk és úgy mulatunk-mosolygott rá.
-Értem.
-És azt szeretném megkérdezni hogy eljönnél velem erre "bulira"?-hívta el a lányt.
-Persze!-válaszolt boldogan majd a nyakába ugrott és jó erősen megszorította.
-Összeöltözünk?-kérdezte a lány mikor elengedte.
-Nem hiszem. Ez titok lesz, hogy ki mi lesz.-kacsintott rá.
-Így már értem. És mikor lesz?
-Most szombat.
-Oki. Akkor ki is találom.
-Szerintem menjünk a srácokhoz.
-Oki!-mondta majd felültek a Fogatlanra és elmentek a klubházba.
-Hali!-intett be Aphrodite.-Itt nincs senki.-húzta el a száját.
-Vajon hol lehetnek?-kérdezte Hablaty mellé érve. Aztán mindketten hátra kapták a fejüket valami fura zajra.
-Gyere,pattanj fel!-mondta a fiú majd felültek és a hang irányába indultak.
-Tudod merről jön a hang?-kérdezte a szőkeség és próbálta az arcába szálló haját kiszedni, hogy lássa a fiú arcát.
-Nem. Ez benne az érdekes.-mosolygott rá.
-Aha értem. Aztán elmegyünk nekem sárkit szerezni?-csillant fel a szeme.
-Nem.
-Mi? Miért?
-Nem szerzünk. Te szelidíted meg.-mosolygott kedvesen.
-És azt hogyan kell?
-Majd megtalálod a módját.-mosolygott majd visszanézett mert egy tűzgolyó repült el mellettük. Megtalálták a fura hangot. Dagur volt, aki éppen a többiekkel "harcolt".
-Végre, hogy ide értetek. Hol voltatok eddig?-kérdezte Astrid.
-Kerestünk titeket.-felelte a fiú.
Aha, persze. Vigyázz!!-kiáltotta mire a lány erősen rákarolt a fiú derekára és pördültek egyet, mert majdnem megsültek, ha ki nem védik a golyót.
-Hú, ez közel volt.-állította a fiú.
-Miket nem mondasz.-felelte cinikusan Aph.-Örülnék ha előre figyelnél, mert erősen ránk támadnak...Leeee!!!!!-mondta mire próbálták kivédeni a golyót. Aha, majdnem. Pörgés közben a lány elengedte a lovast és lezuhant.
-Aph!!!-Zuhant utána, majd elkapta.
-Hú, kösz. Ezért figyelj előre.
-Meg lesz.
-Most is felén pislogsz.-mosolyodott Aph.
-Ja persze,persze, persze. Figyelek is.-mondta majd meg is kezdte a támadást. Viszonylag gyorsan elrendeztek, majd mehettek haza, vagyis vissza.
-Ez ki volt?-kérdezte Aphrodite.
-Dagur. Az ősi tébojult ellenségünk. Muhahaha!!-nevetett fel Fafej, túl játszva a szerepét. A lány megerősítve a többiekhez fordult.
-Igen., Ő Dagur volt.-felelte Halvér.
-Akinek Hanga a testvére...-folytatta Hablaty.
-És ki Hanga?
-Egy sárkány lovas...-kezdte Astrid de Takonypóc félbe szakította.
-Az első csajom.-mondta büszkén.
-Nem vo a barátnőd, Takony!-kérte ki magának Astrid.--Én tudom ki Hanga szíve szerelme.-felelte huncut arckifejezéssel ami azt sugározta, hogy "én tudom, de várhatod, hogy elmondom, mert soha nem fogom, bárhogyan könyörögsz."
-Tudom, hogy én vagyok az!-húzta ki magát Takony, mire a lányokból(még Aphroditéből is) kitört a nevető görcs. A többiek pedig furán néztek rájuk.
-Most mi bajotok van?-förmedt rájuk Takonypóc.-Tudom, hogy Hanga fülig szerelmes belém.
-Ja, tele van a szobája veled.-röhögött Fafej, aki érdekesen nevetett, bár nem tudjuk, hogy min.
-Ha Hanga szerelmes lenne, biztos, hogy nem beléd...-szállt vitába Hablaty is.
-Mert mégis mi bajod van velem?-kiáltott rá.
-Semmi. Csak Hanga a kezdetektől nem bírt téged.-mondta higgadtan.
-Ja, biztos tetszel neki!
-Mi? Dehogy!-üvöltött rá Hablaty is.
-Szerintem, ne vitázzunk az egyértelmű dolgokon.-fordult előre Takonypóc.
-Szerintem se.-egyenesedett ki Hablaty is. Ez után kínos csönd következett egészen leszállásig. Miután leszálltunk Astrid odajött Aphroditéhez.
-Elmegyünk sétálni?-kérdezte kedvesen.
-Persze!-felelte a lány.-Elmentem sétálni!-szólt oda Hablaty.
-Oké!-felelte a nyerge szerelése közben.A két lány látta, hogy valami jó passzban így csak vállat vonva ott hagyták őt.
(sajnálom, de innentől E/1-es személyben lesz mert nem igazán megy E/3-ban)
-Hablaty sokat mesélt rólad.-Feleltem.
-Tényleg?-kérdezte felvont szemöldökkel Astrid.-És miket mondott?
-Hát, hogy majdnem összejöttetek...
-Hát, majdnem...
-Aztán miért nem?
-Hát... nem tudom igazán. Nem igazán akartuk volna felvállalni, meg ha jóban voltunk akkor sem olyan jóban...
-Értem...
-Hallottam, hogy tegnap letámadtad Takonypócot.-nevetett fel Astrid.
-Igen.-nevettem én is.-Le akart smárolni-nevettünk tovább.
-Takonypóccal vigyázni kell, nyomul.-ajánlotta Astrid.
-Észre vettem.-nevettünk fel újra. Aztán meghallottunk egy ismerős, mégis szokatlan hangot.
-Gyere!-javasolta Astrid és elbújtak egy szikla mögé.
-Mi lehet ez?-suttogtam.
-Fogalmam sincs, de biztos, hogy már halottam valahol...-suttogta majd én lassan hátra fordultam és lefagytam teljesen.
-Astrid.-böködtem a vállát.
-Ne most. Figyelek.
-De Astrid.-böködtem újra lesem véve a szemem a valamiről.
-Mondtam ne most!
-Astrid!-böktem meg újra.
-Mi van?-kérdezte "halkan kiabálva" majd ő is le fagyott.
-Ne mozogj...-javasolta.
-Azon vagyok.-mondtam cinikusan.
-Ne most humorizálj!-parancsolt rám.
-Értettem. -mondtam. Hogy mit is bambultunk? A mögöttünk lévő sziklát belepte egy gyönyörű teremtés. Egy Éjfúria! Vagyis annak nézett ki, mert mégis más volt. A teste olyan lila és sötét kék keveréke volt, mint az éj, de gyönyörű volt. a szeme szintén kék volt, és a szemei alatt (szintén) kék, rikító pöttyök húzódtak. Pontosan három, cuki kis pötty. A szikláról figyelt minket. Vagyis engem. Farkas szemet néztünk egymással. Majd az egyik pillanatban elfordította a fejét. Aztán elkezdett lejjebb ereszkedni a szikláról, mire Astrid elbújt a "búvóhelyünk" mögé, mondván előbb velem találkozzon. Kösz, Astrid. Én pedig ösztönösen hátráltam, majd beleütköztem a kőbe. A sárkány meg sem állt míg hozzám nem ért. Előttem közel megállt és csak nézett. Nekem pedig a szívem majdnem kiugrik a helyéről, annyira dobogott. Aztán a sárkány fogta magát és megnyalt majd kedvesen felém lesett. Akkor még épp letöröltem magamról mikor halottam valami koppanást. Astrid elájult. Jó tudni, hogy ilyet is tud ☺.Mindketten hátra néztünk majd visszanéztünk egymásra. A sárkány a nagy pupillájának köszönhetően nagyon aranyos volt. Odatartottam a kezem, mire ő a kezembe fúrta az orrát. Aztán elkezdtem vakargatni az állát.
-Nightsimmer lesz a neved.-mosolyogtam rá.
-Grrr-Nézett rám.Felálltam és Astrid fölé hajoltam aki kinyitotta a szemeit.
-H-hol vagyok?-kérdezte majd felült és szembetalálta magát a sárkányommal(ha már nevezhetem annak).Kicsit hátrahőkölt de megnyugtattam hogy nem bánt. Aztán abban a pillanatban a sárkány felkapott a vállamnál fogva és elrepült velem. Sikoltozás közepette láttam ahogyan Asrtrid ijedten hazarohan. Félelmemben erősen megragadtam Shimmer lábát mire ő lenézet rám.
-Azonnal tegyél le!-parancsoltam rá, mire vigyorogva visszafordult. Én is előre néztem és láttam egy csodaszép tavat. Aztán újra felkiáltottam majd fogta magát és lerázott a lábairól.
-Shimmer! Azonnal kapj eeel!-kiáltottam zuhanás közben aztán hirtelen lezuhantam valamire. Feltápászkodtam, és NightShimmer barátságos szemeit láttam.
-Nem vagy vicces...-ültem fel és észre vettem, hogy Nightshimmer hátán ülök. Körbenéztem aztán sikerélmény szerűen felkiáltva az égnek eresztettem a kezeimet.
-Yeeeeeey!!!! Egy Éjfúrián ülök!!!-kiáltottam mire Shimmer lőtt pár plazmabombát majd elindultunk. Gyorsan megkapaszkodtam a nyakába, még mielőtt ledob. Furi halál lenne: ledobta egy kék Éjfúria, aki nem Fogatlan. Kicsit nehezen hinnék el. Éppen nézelődtem mikor a tavacska fölé értünk. Éppen néztem magam benne mikor Shimmer oldalra fordult hogy beleérintse a szárnyát. Követtem a példáját és próbáltam beleérinteni a kezem. Annyira erőlködtem, hogy leestem a sárkányról és belecsobbantam a vízbe. Shimmer a hang hallatán hátranézett a lábai között aztán megfordult és keresni kezdett. Épp' háttal volt mikor kibuktam a vízből és kifújtam a számból a vizet. A sárkány hátra fordult és tartotta a mellső lábát, hogy kihúzzon. Megfogtam a lábát mire ő felhúzott és maga előtt tartva érdeklődően nézett rám. Én szintén érdeklődően néztem aztán fújtam az arcába egy kis vizet amitől újfent elengedett és aranyosan "mosakodni" kezdett.
FOLYTATJUK....
-Hali!-intett be Aphrodite.-Itt nincs senki.-húzta el a száját.
-Vajon hol lehetnek?-kérdezte Hablaty mellé érve. Aztán mindketten hátra kapták a fejüket valami fura zajra.
-Gyere,pattanj fel!-mondta a fiú majd felültek és a hang irányába indultak.
-Tudod merről jön a hang?-kérdezte a szőkeség és próbálta az arcába szálló haját kiszedni, hogy lássa a fiú arcát.
-Nem. Ez benne az érdekes.-mosolygott rá.
-Aha értem. Aztán elmegyünk nekem sárkit szerezni?-csillant fel a szeme.
-Nem.
-Mi? Miért?
-Nem szerzünk. Te szelidíted meg.-mosolygott kedvesen.
-És azt hogyan kell?
-Majd megtalálod a módját.-mosolygott majd visszanézett mert egy tűzgolyó repült el mellettük. Megtalálták a fura hangot. Dagur volt, aki éppen a többiekkel "harcolt".
-Végre, hogy ide értetek. Hol voltatok eddig?-kérdezte Astrid.
-Kerestünk titeket.-felelte a fiú.
Aha, persze. Vigyázz!!-kiáltotta mire a lány erősen rákarolt a fiú derekára és pördültek egyet, mert majdnem megsültek, ha ki nem védik a golyót.
-Hú, ez közel volt.-állította a fiú.
-Miket nem mondasz.-felelte cinikusan Aph.-Örülnék ha előre figyelnél, mert erősen ránk támadnak...Leeee!!!!!-mondta mire próbálták kivédeni a golyót. Aha, majdnem. Pörgés közben a lány elengedte a lovast és lezuhant.
-Aph!!!-Zuhant utána, majd elkapta.
-Hú, kösz. Ezért figyelj előre.
-Meg lesz.
-Most is felén pislogsz.-mosolyodott Aph.
-Ja persze,persze, persze. Figyelek is.-mondta majd meg is kezdte a támadást. Viszonylag gyorsan elrendeztek, majd mehettek haza, vagyis vissza.
-Ez ki volt?-kérdezte Aphrodite.
-Dagur. Az ősi tébojult ellenségünk. Muhahaha!!-nevetett fel Fafej, túl játszva a szerepét. A lány megerősítve a többiekhez fordult.
-Igen., Ő Dagur volt.-felelte Halvér.
-Akinek Hanga a testvére...-folytatta Hablaty.
-És ki Hanga?
-Egy sárkány lovas...-kezdte Astrid de Takonypóc félbe szakította.
-Az első csajom.-mondta büszkén.
-Nem vo a barátnőd, Takony!-kérte ki magának Astrid.--Én tudom ki Hanga szíve szerelme.-felelte huncut arckifejezéssel ami azt sugározta, hogy "én tudom, de várhatod, hogy elmondom, mert soha nem fogom, bárhogyan könyörögsz."
-Tudom, hogy én vagyok az!-húzta ki magát Takony, mire a lányokból(még Aphroditéből is) kitört a nevető görcs. A többiek pedig furán néztek rájuk.
-Most mi bajotok van?-förmedt rájuk Takonypóc.-Tudom, hogy Hanga fülig szerelmes belém.
-Ja, tele van a szobája veled.-röhögött Fafej, aki érdekesen nevetett, bár nem tudjuk, hogy min.
-Ha Hanga szerelmes lenne, biztos, hogy nem beléd...-szállt vitába Hablaty is.
-Mert mégis mi bajod van velem?-kiáltott rá.
-Semmi. Csak Hanga a kezdetektől nem bírt téged.-mondta higgadtan.
-Ja, biztos tetszel neki!
-Mi? Dehogy!-üvöltött rá Hablaty is.
-Szerintem, ne vitázzunk az egyértelmű dolgokon.-fordult előre Takonypóc.
-Szerintem se.-egyenesedett ki Hablaty is. Ez után kínos csönd következett egészen leszállásig. Miután leszálltunk Astrid odajött Aphroditéhez.
-Elmegyünk sétálni?-kérdezte kedvesen.
-Persze!-felelte a lány.-Elmentem sétálni!-szólt oda Hablaty.
-Oké!-felelte a nyerge szerelése közben.A két lány látta, hogy valami jó passzban így csak vállat vonva ott hagyták őt.
(sajnálom, de innentől E/1-es személyben lesz mert nem igazán megy E/3-ban)
-Hablaty sokat mesélt rólad.-Feleltem.
-Tényleg?-kérdezte felvont szemöldökkel Astrid.-És miket mondott?
-Hát, hogy majdnem összejöttetek...
-Hát, majdnem...
-Aztán miért nem?
-Hát... nem tudom igazán. Nem igazán akartuk volna felvállalni, meg ha jóban voltunk akkor sem olyan jóban...
-Értem...
-Hallottam, hogy tegnap letámadtad Takonypócot.-nevetett fel Astrid.
-Igen.-nevettem én is.-Le akart smárolni-nevettünk tovább.
-Takonypóccal vigyázni kell, nyomul.-ajánlotta Astrid.
-Észre vettem.-nevettünk fel újra. Aztán meghallottunk egy ismerős, mégis szokatlan hangot.
-Gyere!-javasolta Astrid és elbújtak egy szikla mögé.
-Mi lehet ez?-suttogtam.
-Fogalmam sincs, de biztos, hogy már halottam valahol...-suttogta majd én lassan hátra fordultam és lefagytam teljesen.
-Astrid.-böködtem a vállát.
-Ne most. Figyelek.
-De Astrid.-böködtem újra lesem véve a szemem a valamiről.
-Mondtam ne most!
-Astrid!-böktem meg újra.
-Mi van?-kérdezte "halkan kiabálva" majd ő is le fagyott.
-Ne mozogj...-javasolta.
-Azon vagyok.-mondtam cinikusan.
-Ne most humorizálj!-parancsolt rám.
-Értettem. -mondtam. Hogy mit is bambultunk? A mögöttünk lévő sziklát belepte egy gyönyörű teremtés. Egy Éjfúria! Vagyis annak nézett ki, mert mégis más volt. A teste olyan lila és sötét kék keveréke volt, mint az éj, de gyönyörű volt. a szeme szintén kék volt, és a szemei alatt (szintén) kék, rikító pöttyök húzódtak. Pontosan három, cuki kis pötty. A szikláról figyelt minket. Vagyis engem. Farkas szemet néztünk egymással. Majd az egyik pillanatban elfordította a fejét. Aztán elkezdett lejjebb ereszkedni a szikláról, mire Astrid elbújt a "búvóhelyünk" mögé, mondván előbb velem találkozzon. Kösz, Astrid. Én pedig ösztönösen hátráltam, majd beleütköztem a kőbe. A sárkány meg sem állt míg hozzám nem ért. Előttem közel megállt és csak nézett. Nekem pedig a szívem majdnem kiugrik a helyéről, annyira dobogott. Aztán a sárkány fogta magát és megnyalt majd kedvesen felém lesett. Akkor még épp letöröltem magamról mikor halottam valami koppanást. Astrid elájult. Jó tudni, hogy ilyet is tud ☺.Mindketten hátra néztünk majd visszanéztünk egymásra. A sárkány a nagy pupillájának köszönhetően nagyon aranyos volt. Odatartottam a kezem, mire ő a kezembe fúrta az orrát. Aztán elkezdtem vakargatni az állát.
-Nightsimmer lesz a neved.-mosolyogtam rá.
-Grrr-Nézett rám.Felálltam és Astrid fölé hajoltam aki kinyitotta a szemeit.
-H-hol vagyok?-kérdezte majd felült és szembetalálta magát a sárkányommal(ha már nevezhetem annak).Kicsit hátrahőkölt de megnyugtattam hogy nem bánt. Aztán abban a pillanatban a sárkány felkapott a vállamnál fogva és elrepült velem. Sikoltozás közepette láttam ahogyan Asrtrid ijedten hazarohan. Félelmemben erősen megragadtam Shimmer lábát mire ő lenézet rám.
-Azonnal tegyél le!-parancsoltam rá, mire vigyorogva visszafordult. Én is előre néztem és láttam egy csodaszép tavat. Aztán újra felkiáltottam majd fogta magát és lerázott a lábairól.
-Shimmer! Azonnal kapj eeel!-kiáltottam zuhanás közben aztán hirtelen lezuhantam valamire. Feltápászkodtam, és NightShimmer barátságos szemeit láttam.
-Nem vagy vicces...-ültem fel és észre vettem, hogy Nightshimmer hátán ülök. Körbenéztem aztán sikerélmény szerűen felkiáltva az égnek eresztettem a kezeimet.
-Yeeeeeey!!!! Egy Éjfúrián ülök!!!-kiáltottam mire Shimmer lőtt pár plazmabombát majd elindultunk. Gyorsan megkapaszkodtam a nyakába, még mielőtt ledob. Furi halál lenne: ledobta egy kék Éjfúria, aki nem Fogatlan. Kicsit nehezen hinnék el. Éppen nézelődtem mikor a tavacska fölé értünk. Éppen néztem magam benne mikor Shimmer oldalra fordult hogy beleérintse a szárnyát. Követtem a példáját és próbáltam beleérinteni a kezem. Annyira erőlködtem, hogy leestem a sárkányról és belecsobbantam a vízbe. Shimmer a hang hallatán hátranézett a lábai között aztán megfordult és keresni kezdett. Épp' háttal volt mikor kibuktam a vízből és kifújtam a számból a vizet. A sárkány hátra fordult és tartotta a mellső lábát, hogy kihúzzon. Megfogtam a lábát mire ő felhúzott és maga előtt tartva érdeklődően nézett rám. Én szintén érdeklődően néztem aztán fújtam az arcába egy kis vizet amitől újfent elengedett és aranyosan "mosakodni" kezdett.
FOLYTATJUK....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése