1.rész

(külső szemszög)

A fiú csodálkozva figyelte a szintén megszeppent lány. A lány a hasán feküdt épp. Hosszú, szőke haja a vállára omlott, a szeme gyönyörű tengerkék volt. A hosszú haja fele felkontyolva illeszkedett feje tetején. A szőkeség hófehér ruhát viselt, ami a combján fejeződött be. A ruha szépen simult vékony testére. A derekán és a hasán arany kötések voltak. A ruha ujjatlan volt. A lány jobb karján a válla alatt egy karperec féleség volt, szintén aranyból. A lány homlokán arany dísz díszlegett. Az arcát szeplők tették csodálatosabbá. Az ajka rózsaszínen világított. A lába saruban végződött.

A fiú végül feleszmélt a csodálkozásból:

-Sz-Szia! Hablaty vagyok!-köszöntötte az "angyalt", majd nyújtotta a kezét, hogy felsegítse.

-Köszönöm.-állt fel a lány is. "Milyen csodálatos a hangja" gondolta magában a fiú.

-Hogy hívnak?

-Aphrodite.-felelte a lány. "Milyen szép név! Mint a szépség és szerelem istennője!Végül is találó..."gondolta a fiú.

-Hogyan kerültél ide? Gondolom nem itt laksz, mert nem láttam erre felé egy házat sem.

-Bizony, szerintem nem itt lakom.-felelte kuncogva a lány.-Tulajdonképpen nem emlékszem semmire.-felelte és körbenézett. Nem emlékszett semmire, valóban. A fiú lebittyeztett szájjal fordult a lány felé. Majd boldogan fordult a lány felé.

-Hey!-fogta meg a lány vállát mire ő felé nézett.-Mit szólnál ha elvinnélek hozzám? Ott talán lakhatnál.

-Hát, nem is tudom.

-Jaj, ne csináld! Jó lesz ott!-felelte boldogan mire a lány elmosolyodott.

-Oké! De hogyan jutunk el oda?-kérdezte majd hirtelen az oldalához kapott.Hablaty pedig megijedt.

-Mi a baj?-kérdezte.

-Nagyon fáj. Nem emlékszem mi történt.-mondta majd megnézte a fájó részét. a fehér ruháját ellepte a vér azon a részen. Mindketten elhúzták a szájukat., majd a lány megint oda kapott.

-Oké, elviszlek először orvoshoz.-mondta majd felült Fogatlanra. Aphrodite ijedten nézett a vicsorgó fenevad felé.

-Nyugi, nem bánt. Igaz?-kérdezte a sárkányától. Egy morgást kapott válaszul. Hablaty kinyújtotta a kezét segítségül, mire a lány megfogta és felült a sárkányra.

-Oké, Pajti. Óvatosan.-adta az utasítást majd felszálltak. Hosszasan repültek visszafelé. Aztán a csöndet a lány törte meg.

-Szóval...Hova is viszel pontosan?

-Hibbant- szigetre.-fordult hátra. Válaszul nem kapott semmit.-Ja, bocs. egy nagy sziget, amit én fogok örökölni.

-Komolyan?

-Igen, de nem szeretném.

-Megértem. És milyen ez a Hibbant-sziget?

-Szép sziget. Tele sárkánnyal.

-Sárkánnyal?

-Igen. Régen öltük őket, de most már béke van. Hála nekünk, igaz Pajti?-vakargatta meg a sárkánya állát.

-És ha elvittél "orvoshoz", utána hova megyünk?

-Az otthonomba. Vagyis egy másik szigetre ahol a barátaimmal élek.

-Értem. És mi az orvos?

-Ööö... az orvos az aki meggyógyítja a sebeket.

-Értem.

-Látod? Már ott is van!-mutatott előre.

-De szép!-hamarosan le is szálltak az orvosukhoz.

-Gothi, tudnál segíteni?-szállt le gyorsan a fiú, fent hagyva a lányt. Válaszul Gothi megütötte a botjával. El volt foglalva. Hablaty a fejét fogva vette tudomásul.Gothi gyorsan elvégezte a dolgát majd összefont karral és mérges arccal nézett a főnök fiára.

-Bocsánat. Megtudnád gyógyítani?-mutatott a szőkeség felé. Odasétált Hablaty és lesegítette. Aphrodite megmutatta a sebét mire Gothi behúzta egy szobába. Hablaty ösztönösen követte de Gothi kiküldte.

-Jó akkor addig várok.- mondta majd kiült a "teraszra". A sárkánya követte.

-Mit szólsz, pajti? Szerinted mit szólnak majd a többiek. Takony biztos ráakad majd a lányra mint Hangára meg Astridra.-szólt a sárkányának. Majd elbeszélgettek aztán mindketten hátra fordultak mert kijött az elveszett.

-Gyere, mehetünk.-szólt a lánynak aki még vissza intett Gothinak.

-Köszönöm szépen, Gothi-majd felült és elrepültek.

-Sikerült?

-Igen.

***

Pár óra alatt már ott is voltak Sárkányperemen. Mielőtt leszálltak a klub házban még meg kellett állniuk mert egy tűz csóva jött ki az ajtón és veszekedés hallatszott ki a házból. Mindketten leszálltak és óvatosan besétáltak.

-Heló, srácok!-köszönt neki Hablaty.

-Hablaty! Kérlek magyarázd meg Astridnak hogy a Szörnyennagy Rémség lovasok igenis von...-fakadt ki Takonypóc majd meg állt a a tekintete a lányon.-Hát ki ez a cica baba?-kérdezte majd a lányhoz sétált aki a fal mellett állt.-Szia, baba? Hogy hívnak?-dőlt neki a lány mellett a falnak.

-Szia!-intett a srácnak vidáman.

-Cuki a mosolyod.-kacsintott rá.

-Köszi-felelte boldogan.

-Na ezt mégis hol találtad?-állt meg előttük egy szekercés lány.

-Dél felé egy szigeten a parton.-felelte hablaty.

-És miért hoztad ide?

-Nincs hol laknia.

-És miért pont ide hoztad?

-Jaj, Astrid. Kedves lány.

-Aha azt látom.

-Úúú...még egy csirke az ólban. Nem igaz Astrid?-kérdezte Kőfej. Astrid csak a szemét forgatta.

-Húúú...Ez igazi?-kérdezte Fafej megérintve a lány orrát mire az elnevette magát.Erre Fafej hátra hökölt.-Hallod, ez mozog is!!

-Srácok, ő itt Aphrodite. Emlékezet kiesése van így nem emlékszik, hogy hol lakik. Így gondoltam lakhatna nálunk. Sárkány lovast faraghatnánk belőle!-mutatta be a lány.

-Ezer örömmel-roppantotta ki az ujjait Astrid.

-Benne vagyok! Nálam van még egy hely ha kell, cica.-kacsintott rá Takonypóc.

-Köszönöm, de Hablaty már felajánlotta.

-Persze mindig csak ő...-motyogta magában majd fellökve a széket elment és leült egy másikra. Hablaty furán összenézett a szőkeséggel. 

-Minket be se mutatsz?-kérdezte Astrid.

-Ja tényleg!-fogta Hablaty a fejét.-Aph!-fordult az említett felé.-Ők itt Astrid, Takonypóc, Kőfej és Fafej és Halvér.
-Sziasztok!-intett a lány.
-Hablaty, megbocsátanál egy pillanatra?-kérdezte Astrid majd kivezette Hablatyot, hogy beszéljen vele.
-Hablaty, nekem ő nagyon gyanús. Túl kedves mindenkivel...-gondolkodott a lány.
-Nyugi,csak szerintem elfelejtette...-kezdte de félbe szakították.
-Aha persze. Elfelejtette hogy milyen ha flörtölnek vele?!?
-Honnan veszed, hogy flörtöltek valaha is vele?
-Nézz már rá! Kicsi, vékony és baromi jó alakja! Hosszú szőke haj és angyali kis pofika! Ki ne flörtölne vele?!
-Ebben igazad van.-mondta a fiú majd elidőzött a tekintete a talált lányon aki épp az Éjfúriával barátkozott. Aztán a fiú otthagyta Astridot és vissza ment.
-Szeretnéd, hogy bemutassam Hibbant-ot?-kérdezte huncut vigyorral Takonypóc.
-Köszönöm szépen, de Hablaty már meginvitált egyre és megígértem, hogy meghallgatom Halvért is.-felelte mosolyogva Aphrodite. Erre a feleletre a kérdező elcsodálkozott.
-Akkor én megmutatom ezt a csodálatos 2 tonnás hüllőt!-mutatott a sárkányára.-Ha gondolod elvihetlek egy körre.-kacsintott a lányra.
-Oki! Mehetünk?-fordult meg a tengelye körül Aph amivel gyönyörűen mozdult vele a haja is és így a kérdezetett elöntötte a látvány.
-Aha, persze.- mondta majd felültek a Fogatlanra és meg sem álltak a célig.
Útközben a fiú törte meg a csendet.
-Jól kijössz Takonypóccal.
-Igen, kedves. Mindig bókokkal halmoz el.
-És ez téged nem zavar?
-Miért zavarna?
-Tudod, egy fiú akkor ad bókot egy lánynak ha tetszik neki vagy szerelmes belé. És furán is beszélt veled.
-Most arra gondolsz, hogy Takonypóc flörtölt velem?-kérdezte hirtelen mire a fiú furán nézett rá hátra.
-Háát... nem igazán...
-Arra gondoltál ugye?
-Eltaláltad.
-Talán csak féltékeny vagy.-felelte mosolyogva a lány, várva a reakciót.
-N-n-nem, dehogy!!-háborodott fel tetetten Hablaty.
-Komolyan?-kérdezte huncut vigyorral és meggyőző szemekkel.
-I-igen! Astrid már majdnem a barátnőm.-mondta majd leszálltak. Hablaty leszállt aztán nyújtotta a kezét a lánynak. Azt hitte hogy most új téma következik. Tévedett.
-És miért nem a barátnőd? Miért csak majdnem?-kérdezte előre hajolva a fiúra, majdnem úgy, hogy összeért az arcuk.
-Ööö-motyogta elvörösödve.
-Hmmm?-kérdezte még mindig csábos arccal.-Talán nem vagy neki elég jó?
-N-n-n...
-Vagy talán neked nem túl jó?-rebegtette meg a szempilláit.
-Astridnak igaza volt.-suttogta magának. De sajna a lány is hallotta.
-Mégis miben?-kérdezte nyugodtan és halkan.
-Hogy biztos, hogy flörtöltek veled valaha is...-felelte mire a lány felnevetett.
-Azt feltételezed hogy csábító vagyok.-kérdezte visszatérve a közeli szemkontaktusra.
-Én n-n-nem. Astrid feltételezi azt.-felelte mire a lány elhajolt tőle és leszállt a sárkányról.
-Hát akkor majd mondd meg neki, hogy fogalmam sincs hogy miről beszél.
-Rendben.Akkor indulhatunk?
-Persze!-indult előre. Hablaty hátrébb maradt hogy beszéljen a sárkányával.
-Ez szerinted mi volt?
-Grrr
-Hát én sem tudom.
-Jöttök?-kérdezett vissza a lány.
-Persze!-futottak utána.

***

-Ez pedig a Sárkánysuli. Itt tanítjuk a sárkányokat. Ha gondolod akkor te is lehetsz sárkánylovas-mosolygott rá Hablaty.
-Ez nem kérdés! Csak edzeni kéne rá.-húzta el a száját.
-Nem muszáj.-mosolygott a fiú.
-Klassz! Akkor milyen sárkányok lehetnek?
-Majd azt Halvér elmagyarázza. Ő jobban szeretné.-fogta meg a lány vállát.-Én elfáradtam.-nevette el magát.
-Ugyan mitől?-nevetett fel Aphrodite is.
-Hagyjuk.

***

-Megjöttünk!-köszöntötte őket Hablaty.-Hol vannak a többiek?
-Halvééér!!
-Igen?
-Szeretnék egy sárkányt!
-Oké. Ezen tudok segíteni-mosolygott majd előre lapozott a Sárkányok Könyvében és elkezdte sorolni a sárkányokat és azok fontos adatait.

***(3 órával később)***

-Na? Melyik?-kérdezte Halvér végül.
-Éjfúria!-felelte csillogó szemmel a lány. Erre felkapta Fogatlan a fejét(ott maradtak Hablattyal, csak közben elaludtak).
-Sajnálom,de csak fogatlan az egyetlen Éjfúria.-szomorkodott Halvér.
-Ajj-tört le Aphrodite is.
-Nyugi, még van vagy száz fajta sárkány az Éjfúrián kívül.-fogta meg a vállát Hablaty, aki időközben felébredt. Aztán felkapták a fejüket mert beszállt egy Rémség.
-Indulhatunk, Szöszi?-kérdezte a lovasa.
-Igen!-felelte és odafutott felszállni.-Megyek, sziasztok!-és már el is tűntek.
-Azért kíváncsi leszek, hogy végül ki nyeri el a szívét...-mondta magának Halvér. Ezen persze az őket bámuló Hablaty is elgondolkozott.

***

-Szóval...Tudni kell róla...-kezdte de félbe szakította a lány.
-2 tonnás,21 méter a szárnyfeszttávja, a legnagyobb sárkány a Sárkánysuliban, a nyálkájától feltudsz robbantani dolgokat, képes az orrától a farkáig lángolni, makacs sárkány, nehezebben tanítható, céltudatos,  hossza 19 méter, csak két lába van a többi szárnnyá módosult...-kezdte de megakadt a tekintete a tátott szájjal figyelő Takonypócon.-Mi van? Oda figyeltem.-mondta majd elkezdte simogatni a sárkányt. Ekkor előbújt a bokorból Hablaty és Fogatlan figyelni.
-Szóval...Halvérnek igaza van-kezdte suttogva-Nem szabad Takonypócot lenyűgőznie.-mondta majd Fogatlan ránézett afféle"Tetszik,he?" nézéssel.- Ne gondolj rosszra!-mutatta rá a mutató ujját fenyegetően, mire Fogi elnevette magát.-Ja, tényleg nagyon vicces...Csak elkéstünk...
-Őszintén, te milyen lány vagy?-kérdezte Takonypóc.
-Mégis milyen lennék?-tenne fél kezét csípőre a lány.
-Hát, gyönyörű vagy! Figyelsz a sárkányokra,3 órát hallgattad Halvért...
-Izgalmasan mesélt!-kérte ki magának.
-Jó'van mindegy.-legyintett. - Majdnem mindent elmondtál a sárkányomról...
-És még nem fejeztem be!
-Oké...komolyan? Honnan jöttél? Az istenektől?-akadt ki teljesen.
-Na figyelj!-indult felé a lány és egészen közel állt meg előtte.
-Ez tetszik...-kacsintott rá.
-Teszek rá!
-Úúú... imádom ha mérges egy lány.-és a kezét a lány arcára rakta hogy magához húzva megcsókolja. Erre Hablaty indult volna de megállt, mert a lány bele rugott a fiú hasába amitől az elengedte őt. Aztán az álla alatt is adott neki egyet. Erre Hablaty elismerően bólintott.
-Áuuu-rázta meg a kezét a lány.-Tudod nem minden csendes és ártatlan gyenge-fogta a csuklóját és elindult haza felé. Hablaty gyorsan elé sietett.
-Na milyen volt?-kérdezte mintha semmiről nem tudna.
-Asszem' régen megtudtam védeni magam.-mosolygott rá. Aztán haza mentek és Hablaty megcsinálta a lánynak az ágyát(vagyis a fiú a saját ágyát) majd mindketten lefeküdtek.